„Mindennap muszáj művészetet csinálnom, hogy úgy érezzem, kihasználom e világon töltött időmet” – mondja Weiler Péter képzőművész, aki viszonylag kevés dolgot nem tudott eddig megvalósítani, amit eltervezett. Bár magányos-visszahúzódó gyerek volt, ha kellett, felhívott céget, hogy támogassa a projektjét, fiktív zenekarának demóját küldte szakmagazinhoz, megkeresett kamaszként híres műsorvezetőt, hogy bemutassa őt, huszonévei elején galériás után kutatott, aki képeiből kiállítást szervezett neki. Később olyan performanszokat hozott létre, amelyek társadalmi helyzetekre, aktuális eseményekre adott művészi reakciók voltak. Weboldalakat kreált, amikor még alig volt ilyen Magyarországon, és a nevéhez fűződik az első hazai képzőművészeti NFT, amelyet kriptovalutáért adtak el (Bitcoinbánya az Alföldön a címe). Belevágott számtalan vállalkozásba, amely közül akadt hatalmas port kavaró – például a Puncs.hu sugardaddys plakátkampánya.

Az INDA Pressnél megjelent, Kocsis Katica által megírt Weiler című önéletrajzi-művészeti albumából 13 „pimaszságot" hoztunk ízelítőnek.

1., Képregények – a rágópapírtól  a saját gyártásúig

Pécs, több amerikai város és Budapest – ezek a helyek határozták, határozzák meg Weiler Péter életét. Pécsen született és nőtt fel, ahol a szülei mesebeli hátteret terítettek köré, és az anyai nagyszülőkről is úgy mesél, hogy Disneyland-szerű világot teremtettek az unokáknak. A nagymama kimondottan imádott fotózni.

Ezzel szemben az apai nagyszülőkkel nem volt olyan erős a kapocs, az ottani nagymama az összes családi fotót elégette a hatvanas években, így Weiler apukájáról nem maradt egyetlen cuki babafotó sem, óvodás farsangos vagy lakli kamasz. Pedig Weiler Péternek rettentő fontosak a családi képek, a covid idején el is kezdte feldolgozni a 70-es években készült diákat.

Lesz mivel babrálnia a későbbi évtizedekben is, mivel saját állítása szerint a telefonjáról nem töröl egyetlen kockát sem, még az elmosódottakat sem.

Gyerekként nagy hatással voltak rá a Blendi fogkrémhez adott apró képregények, valamint a Donald-rágóhoz mellékelt 3-4 kockás comics. Ezek a nyugatot szimbolizálták neki, akárcsak a Walt Disney-filmélmények. A pécsi általános iskolában, ahova nem szeretett járni, egyedül a rajzórákért rajongott, és elkezdett képregényeket gyártani több példányban, amelyeket könyvvé fűzve árusított a suliban – fiktív kiadóval, reklámoldalakkal, cégszerű aláírással. Öt év után új suliba került, a pécsi Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központba (Nevkó), amit megszeretett, sok barátja lett, és jó tanulóvá vált.

2., Fiktív metál és Antiiskolaszer

A zenének mindig nagy szerepe volt az életében, izgatták az alternatív művészeti törekvések. Fiktív metálbandát alakított WEST néven, felvett egy demót, és elküldte a Metallica Hungarica magazinnak.

20 soros összefoglaló jött le róla, ami úgy kezdődött: „Úristen, ez borzalom…”

Ettől függetlenül sokan jelezték, hogy szeretnének belőle, a megrendelés mellé egyedi borítót rajzolt mindenkinek. Az iskolában „Antiiskolaszer” néven óriási bizniszt vitt krétaporral. Elcsent krétákat porrá őrölt, zacskóban árulta, márkát is rajzolt hozzá.

3., Avantgárd négyszög

A művészettörténet nagy alakjai közül főként azok izgatták, akiknek a karakterük érdekes, extravagáns volt, nemcsak az alkotásai. Magányos és izolált gyerekként papnak akart tanulni, de nem volt megfelelő a vallási háttere. Kéttannyelvűbe került, befogadó környezetbe, angol és amerikai tanároktól tanult. 'Avantgárd négyszög' elnevezésű kulturális formációt hozott létre három osztálytársával, sőt, zenekart is alapítottak: I Love Me néven. Az utcájukban lakó Keserű Ilona tanította rajzolni, aki bevitte a pécsi képzőművészetire, hogy élő modelleket rajzoljon. Itt találkozott először a meztelenséggel.

4., Fél év Amerika

A nyolcvanas években emigrált nagynénje hívta el magához Amerikába – fél évre – 1989-ben. San Diegó maga volt a paradicsom. Akkori rajztanárával, Fred Marinellóval a mai napig tartja a kapcsolatot Weiler. Mivel pont a magyar rendszerváltozás idején járt kint, különlegesnek számított, art show-t is rendezhetett a képeiből az osztálytermükben. Amikor hazatért, 2 napos fesztivált szervezett 2 előadással és egy kiállítással a Nevkóban, valamint a pécsi Művészetek Házában. Sikeres lett a projektje, turnéra akart indulni, Balatonbogláron a kaposvári színház fellépő helyére könyörögte be magát egyhetes dzsemborira. Később visszament Amerikába egyetemre tanulni, az közel sem volt olyan boldogító, mint a korábbi fél év.

5., Geszti Ásza

16 évesen ismerkedett meg az Ász című műsorban a nálánál tíz évvel idősebb Geszti Péterrel, aki az akkori közszolgálati csatornán a tehetséges gimnazistákat kereste.

Weiler Wonaláz karrierista néven mutatkozott be, és szándékosan nagyképűen viselkedett, hogy más legyen, mint a többi megilletődött gyerek. Bár vélhetően elég ellenszenves lehetett, megjegyezték, és megkapta a Pécs Ásza-elismerést.

Geszti Péterrel később közös projektje és cége is volt. Geszti szerint Weiler jól látja, hogyan kell magát felépítenie, mit kell tennie azért, hogy piacképes legyen a művészete. Jól menedzseli magát.

6., Bejelentkezni Friderikuszhoz

A 90-es években úgy döntött, be akar kerülni a Friderikusz show-ba, ezért küldött a műsorvezetőnek egy pakkot korábbi hazai és amerikai megjelenéseivel, valamint az elkészült képeiből egy válogatást.

Legnagyobb meglepetésére, a műsorvezető visszahívta őt, és szereplési lehetőségét ajánlott. Weiler Péter szabad kezet kapott a tévés műsorszámhoz, amely egy izgalmas, emlékezetes performansz lett. Megközelítőleg 3 millióan látták a tévében – ekkor még Weiler Wonalázként. A jól sikerült szereplés után maga Friderikusz kereste meg, hogy szeretne dolgozni vele. Nemcsak egyetlen alkalomban gondolkodott benne, hanem bevette a külsős kreatív csapatába. 1996-ban Amerikában is jártak együtt, több tévéműsort és sztárt meglátogattak, például Larry Hagmant (Dallas) meg OJ Simpsont. Friderikusz vágya volt, hogy Oprah Winfrey vezesse őket körbe a stúdiójában – hozzá is bejutottak.

1998-ban Weiler rábeszélte Friderikuszt, hogy csináljanak weboldalt, ekkor indult el a Friderikusz Online, amelynek az alapító-főszerkesztője lett. Mikor megszűnt, másnap megkereste az egyik szponzor, a MATÁV menedzsmentje és az Origó alapítócsapata, így lett a huszonéves srácból az Origo vezető projektmenedzsere.

7., Csinálj nekem kiállítást!

1993-ban sokat vonatozott Budapestre Weiler, és azon töprengett, hogyan lehetne sikeres. Végigjárta a Falk Miksa utcát, hogy valamelyik galéria szervezzen neki kiállítást. Az Artel Gallery vezetője, Erdélyi László felismerte a Friderikusz Show-ból, és elvitte Kovács Lajoshoz a Blitz Galériába.

Bungee Jumping volt az első kiállításának a címe, amelyre 200 piros és 200 kék lufit nyomatott meg Peter WEILER Bungee Jumping-felirattal. Weilernek kellett ezeket felfújnia a megnyitó előtti éjszakán. (Ekkor ismerkedett meg Kieselbach Tamással, barátok és üzlettársak is lettek.)

14 nagy méretű festményt állított ki a tárlaton, kettőt már a megnyitóra megvett az egyik szponzor. Egyet ajándékba adott a katalógust kiadó Playboynak.

8., Tandíj helyett 8 kép

Amerikában az Art Institute of Philadelphia főiskolán végezte tanulmányait, majd 1995-ben visszatért Magyarországra, és Budapesten folytatta a festést. Amerikában találkozott először az internettel, 1994-ben; diplomamunkája egy divattal kapcsolatos összművészeti projekt volt. Fiktív divatházat hozott létre arculattal, miliővel, üzleti tervvel.

Itthon Friderikusz ajánlotta be S. Hegyi Lucia divattervező mellé, aki annyira megbízott benne, hogy több projektet rábízott. Weiler fejlesztett neki például egy raktárnyilvántartó rendszert, sőt, rábeszélte 1996-ban, hogy csináljanak weboldalt, amikor még keveseknek volt. Miközben Luciánál dolgozott, az International Business Schoolba járt könyvelést tanulni.

A tandíj helyett festett 8 képet az iskolának, amely ma is ott lóg a színházteremben.

(Amerikába többször is visszament, New Yorkban elvégzett egy mesterképzést, aztán kicsit kiábrándult az amerikai művészeti oktatásból. Jelenleg a MOME doktori programjára jár.)

9., Kádár János és a Balaton

Gyakran újrarajzolom a kommunista diktatúra kísérteties képeit a mai kortárs társadalomban, történelmi alakokat és tényeket keverek a képzeletemmel.”

– mondja Weiler Péter Kocsis Katicának, és ha végiglapozzuk a könyvet, nem egy képet találunk Kádár Jánosról vagy Aczél Györgyről és a rendszerváltozás előtti időszak politikusairól. Őket láthatta gyerekként a tévében, de róluk igazán a szüleitől, nagyszüleitől hallhatott. Mivel a Balaton fontos terepe a művésznek, meglátogatta Kádár romos aligai nyaralóját is.

10., Fiktív lottónyertes

Az első könyve titok volt, annyira, hogy nem is az ő neve alatt futott. A Lottón nyertem egy lottónyertes szomorú véget érő története volt. További csavar a sztoriban, a kéziratot úgy adta el a kiadónak, hogy a szerzőről azt kommunikálják: nem tudni pontosan, kicsoda. A könyvet elküldték a Szerencsejáték Zrt-nek, ahonnan azzal hívták Weilert, hogy ráismertek az egyik nyertesükre.

Márai-véletlen címen írt később olyan kötetet, amelynek publikus volt a szerzője.

11. James Dean riport

Több országos kiadvány és bulvárlap cikkezett arról, amikor a galéria szűk falai közül az utcára vitte a művészetét Weiler úgy, hogy közben egy jótékonysági akciót tartott: James Dean riport képeinek ötezer reprodukcióját ingyen átadta a Menhely Alapítványon keresztül a hajléktalanoknak, hogy saját hasznukra értékesítsék. Ennek folyománya volt az Elvis Budapesten, amikor biciklis futárok hátizsákjaira kerültek rá Weiler kompozíciói.

12. A vasárnapi boltzár

Szinte minden performansza egy képpel kezdődött, a vasárnapi boltzár például azzal, hogy eszébe jutott, gyerekként a jobb dolgok mind csempészáruból származtak. A csomagtartó lett a bolt, a vasárnapi boltzár ennek a hangulatát idézte fel neki.

13. Habostorta, Szexrandi és Puncs

2000-ben alapították meg Gesztivel, Kieselbach Tamás műkereskedővel és Jaksity György üzletemberrel a Habostorta Kft-t. A magyar internet nagyon inspiráló közeg volt akkoriban. Az egyik befektetőjük épp az interneten ismerkedett, és a Randivonalat használta. Amikor eladó lett az oldal, szólt Weileréknek, akik meg is vették.

Amikor később a befektetők el akarták adni a részüket, egy tenderen a német Georg von Holtzbrinck Group nyerte meg, a cégnek a legnagyobb német társkereső volt a portfóliójában. Weiler megmaradt tulajdonos és ügyvezető, sőt, a németektől megtanulta az online társkeresés minden fortélyát. Azt is tőlük leste el, hogyan kell előfizetéses rendszert felépíteni.

Bár tartott attól, a magyarok nem fognak fizetni, egy óra alatt több pénzt keresett a cég, mint az előző évben.

Ők indították el a szexrandi.hu-t, a viszony.hu-t, majd a puncs.hu-t. Ez utóbbinak is elképesztő sikere lett, az első napon reggeltől késő délutánig 10 ezren regisztráltak. Nem sokkal később 70 ezer tagjuk böngészett sugardaddy-sugarbaby-témában. Egy ebéd alatt találta ki Weiler az óriásplakátot, amelyet egy szalvétára rajzolt, és a szlogenje: „Én csak menő pasikkal randizom” szlogen alaposan kiverte a biztosítékot a közéletben.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Weiler Péter új kiállítása, a Mit adtak nekünk a magyarok? május 22-én nyílik az Apollo Galériában. A kiállítást megnyitja: Barabási Albert-László hálózatkutató, képzőművész. Köszöntőt mond: Kocsis Katica, a kiállítása kurátora.

A nyitóképen Weiler Péter alkotása: Aczél és Kádár a gyerekszobámban beszélik meg az ország ügyeit