Rengeteg könyvet olvas a Buksó miatt Nyáry Krisztián. A Buksó nem egy cuki kutya neve, hanem az irodalmár könyves podcastjának a címe. A PORT pénteki ajánlójában most a kötetek mellett kedvenc filmekről, sorozatokról, színházi előadásról és kiállításról is mesél.

Film

Véletlenül írtam egy könyvet (rendezte: Lakos Nóra)

Azért néztem meg ezt az ifjúsági filmet, mert meghívtak egy beszélgetésre a film kapcsán. Az alapszituációja ugyanis részben hasonlít az én életemre.”

– mondja Nyári Krisztián.

A történetben az özvegy apa egyedül neveli a gyerekeit, és a kamasz lánya az írással próbálja meg feldolgozni édesanyja halálát. De ez nem szomorú, hanem egy friss, üde ifjúsági film. Hihetetlen jó benne a kislányt játszó Demeter Villő, és persze a felnőtt szereplők is kiválóak: Zsurzs Kati, Lovas Rozi, Rujder Vivien, Tenki Réka és Mátray László.

A Netflixen megnézhető, vagy egy-egy moziban.

Tökéletes bizalom – A kínai megfigyelési állam árnyékában (2023; rendező: Jialing Zhang)

Az elmúlt időszakban nagy hatással volt az irodalmárra egy dokumentumfilm a kínai megfigyelési állam működési rendszeréről. A film két kínai családot mutat be, a filmkészítők között vannak kínaiak is, akik – érthető módon – név nélkül szerepelnek benne. Az egyik családban az ügyvéd apa ellenzékieket is véd, és pusztán ezért levonják a kártyájáról az állampolgári pontokat, így például többé nem szállhat fel bizonyos színvonalú vonatokra, nem kap hitelt, nem utazhat, nem hagyhatja el a várost. És ezek a büntetések nemcsak rá, hanem a családjára is vonatkoznak. Döbbenetes disztópiának tűnik, miközben ez a valóság.

Ezt például azért néztem meg, mert egy baráti társaságban egy világlátott, liberális, egyetemi tanár ismerősöm – miután Sanghajban járt – azt mondta: nem kell komolyan venni ezt a megfigyelő államot. Ezt a pontrendszert kifejezetten szeretik és akarják a kínaiak, mivel nagyon kompetitívek. Miközben ez egyáltalán nem így van, és ezt a film elég alaposan bemutatja.”

Egy százalék indián (2024; Hajdu Szabolcs)

Egy történet emberekről, akik szembesülni kénytelenek hibáikkal, elfojtott vágyaikkal és a társadalmi elvárásokkal, amelyek gyakran ellentmondanak egymásnak. A film kritikája a a nemi szerepek merevségének is.

Az Egy százalék indián színdarabváltozatát is láttam, abban még Török-Illyés Orsolya és Tóth Orsi alakították a két női karaktert, a filmben már Pető Kata és Tóth Orsi látható. Mind a hárman zseniális színésznők.”

Kettes számú esküdt (2024; Clint Eastwood)

Eastwood valószínűleg utolsó rendezése számos morális dilemmát tár a nézők elé: igazságszolgáltatás, bűnbánat, emberi méltóság. Minimalista eszközökkel dolgozik, de épp emiatt üt igazán. Egy méltóságteljes búcsú a rendezőtől.

Szerelem (1970; rendezte: Makk Károly)

Nyáry Krisztián nemrég újranézte Makk Károly filmjét, a Szerelem címűt a Filmión. Azért választotta ezt, mert régen látta, és valahogy előkerült egy beszélgetésben.

„Megállapítottam, hogy ez még mindig jó. Szemben egyébként a Szindbáddal, amelyet szintén megint megnéztem. Persze az is fontos alkotás, de azért messze nem azt a hatást éri el, mint annak idején.”

Az irodalomtörténész szerint ugyanis mára kissé idejétmúlt a filmnyelve, ami a hetvenes években újszerűnek tűnt a szürreális-álomszerű szerkesztéssel és vágással, Sára Sándor képeivel.

Sorozatok:

Te, 4. évad (2023; Netflix)

A pszichopata sorozatgyilkos karakterét mindvégig zseniálisan megírták: olyannyira beférkőzik a néző fejébe, hogy néha már-már elhiszi, hogy ő a jófiú, ahogyan folyamatosan újraírja a valóságot, és képes önmagát erkölcsileg igazolni.

Ez a meggyőzés mechanizmus kísértetiesen emlékeztet arra, ahogyan mostanában a politikai kommunikáció is működik: ha elég jól mesélsz egy történetet, a közönség akár a bűnt is erényként fogja látni”

– teszi hozzá Nyáry Krisztián, aki szerint a 4., londoni évad különösen érdekes, mert a brit arisztokrácia hivalkodó fogyasztását állítja pellengérre. Így a thriller társadalomkritikává is válik.

Amerikai irodalom (2023; MAX)

Olyan témákat dolgoz fel a sorozat, amelyeket az irodalomtörténész különösen relevánsnak tart a kortárs kultúrtörténet szempontjából. A történet azt mutatja meg, hogy egy fekete szerző csak akkor lehet elfogadott és sikeres, ha megfelel a többségi társadalom előzetes elvárásainak. Éles kritikát fogalmaz meg a művészeti elitizmus, a reprezentációs elvárások és a kulturális képmutatás kapcsán.

Paradise (2025; Disney+)

Maga a koncepció is izgalmas, a Paradise a mindannyiunkat foglalkoztató ökológiai kérdésre reflektál: mi történik, ha elpusztul a világ, ahogyan ismerjük? De ebben a témában azért vélhetőleg készültek jobb filmek, sorozatok.

Ami igazán működik benne, az a flashbackek során kibomló karakterépítés – ez teszi rétegzetté a történetet. A múlt darabkáiból összeálló jelen érdekes kérdéseket vet fel bűnről, megbocsátásról és identitásról.

Könyv

Mivel abban a kellemes helyzetben van Nyáry Krisztián, hogy senki sem határozza meg neki, hogy a Buksó-podcastjában milyen könyvekről beszéljen, sokféle irodalmat olvas. Mindemellett törekszik arra is, hogy ne csak az ő érdeklődési köre kerüljön bele, ezért belevág olyanok kötetekbe is, amelyeket magától nem feltétlenül olvasna el. Nemrég például egy könyvet fejezett be a tatárjárásról, amely a legújabb kutatási eredményeket dolgozta fel, de széles közönségnek szóló ismeretterjesztő módon.

Bihari Dániel: A tatárjárás - Magyarország élet-halál harca. Central Média, 2025

Kivételes változások jellemzik az elmúlt húsz évben a tatárjárás kutatását. A régészek egyre meggyőzőbb pontossággal rekonstruálják az eseményeket, illetve meghatározzák történelmünk legpusztítóbb erejű háborújának helyszíneit.

Ma már az is tisztán látszik: nem pontosan ott zajlott a muhi csata, ahol sokáig feltételezték. A magyaroknak ugyan nem sikerült legyőzniük 1241-ben a tatárokat, a IV. Béla vezette csapatok bizonyos tekintetben mégis megvédték a kultúránkat a világ valaha volt legnagyobb birodalmával szemben.”

Esterházy Péter: Vanni van – válogatott beszélgetések. Magvető, 2025

Április 14-én lett volna 75 éves Esterházy Péter. Ez alkalomból megjelent egy beszélgetéskötet, amely vállaltan nem „best of válogatás”, mégis Esterházy legnagyobb erejű interjúit gyűjti össze. A Pál Sándor Attila válogatta és Turi Tímea szerkesztette kötetbe 19 beszélgetés került be, amelyek között a feltételezett első és a halála előtt készült utolsó is szerepel.

Az író egyébként épp annyira nem szeretett interjút adni, ahogy kerülte a nosztalgiázást is. Üdítő és sokszor megrázóan izgalmas könyv.”

Jókai Mór: A jövő század regénye

Nyáry Krisztián a Jókai-évforduló, valamint Bősze Ádámmal közös Jókai-előadásuk (Jókai sétány 200 a címe) miatt számtalan regényt el- vagy újraolvasott az írótól.

Vannak izgalmas és élvezhető Jókai-regények, amelyeket nem szoktunk elővenni. Ezek általában az életmű végén szerepelnek, és nem a reprezentatív történelmi tablók között, hanem akár a jelenkorban vagy a jövőben játszódnak.”

A jövő század regényét például ilyennek tartja, amely tulajdonképpen egy sci-fi. Olvasmányos most is, különösen izgalmas, hogy mit képzelt el a XIX. századi ember, milyen lesz a XX. század társadalma. Nem csak fantáziája volt ehhez Jókainak, hanem racionális logikával végiggondolta.

+1 Grecsó Krisztián: Apám üzent

Nem a legfrissebb, de az elmúlt egy év szépirodalmi élményei között kitüntetett helye van Grecsó Krisztián legutóbbi regényének, az Apám üzent címűnek (2024, Magvető Kiadó)

Színház

Ibsen: Hedda Gabler (2022; rendezte: Székely Kriszta)

A Hedda Gablert látta az évad elején az irodalomtörténész a Katona József Színházban Jordán Adéllal a főszerepben.

Nagyon tetszett, és újra meggyőzött arról, hogy Jordán Adél milyen nagy színésznő, és ez az előadás az életműve fontos része.”

Kiállítás

A Néprajzi Múzeum új állandó – gyűjteményi – kiállítása.

„Ennyire izgalmas, bátor, nyitott szemléletű, modern kivitelezésű kiállítást ebben a témában külföldön sem láttam. Mindenképpen visszamegyek, három óra nem volt elég rá.”

Kedvenc magyar film:

Nyáry Krisztiánnak általában nincs egyetlen kedvence, inkább azt mondja, hogy a top tízben biztosan benne van:

Bacsó Péter: Te rongyos élet, 1983

Látta kiskamaszként, nagykamaszként, fiatalként és középkorúként is, és mindig érvényes maradt. A legjobb film a diktatúráról – benne hatalmas színészi alakításokkal.

Udvaros Dorottyát is azóta tartom számon a világ legnagyobb színésznői között. Lesz ennek egy aktualitása is az életemben, de ez még titok.”

Kedvenc külföldi film:

Francis Ford Coppola: Keresztapa, 1972

Egyidős vele ez a film, legalább harmincszor látta életében, és akárhányszor újra tudná nézni. Shakespeare-i színvonalú királydráma filmen. Coppola mindent tudott a bűn természetéről, Marlon Brando és Al Pacino pedig bármit el tudna játszani. Az egyik kedvenc alakítása benne mégis James Caan figurája.