A művészet attól szép, hogy az értelmezés szabad: az olvasó vagy a néző úgy fogadja be az adott művet, ahogy akarja. Így lehet például melegfilmként nézni olyan alkotásokat, amelyeket nem annak szántak. Előfordul ugyanakkor az is, hogy az LMBTQ-vonatkozásokat a stúdió kérésére, a cenzorok vagy a nézők reakcióitól félve rejtik el a készítők, vagy szándékosan hagyják nyitva az értelmezési lehetőségeket. Az alábbi összeállításban van példa mindegyik esetre.

Óz, a csodák csodája (1939)

Victor Fleming klasszikusát nagyon régóta értelmezik queer szemszögből, mint az LMBTQ emberek metaforáját, akik a fekete-fehér Közép-Amerikából a New York-i vagy San Franciscó-i színes melegközösségekbe zarándokolnak. A filmben nagyon sok olyan pillanat és karakter van, amelyekkel mintha akaratlanul is a queerrajongók kedvében akartak volna járni az alkotók, kezdve Dorothy Over the Rainbow című dalától a Gyáva Oroszlán figurájáig. Garland pedig egy igazi LMBTQ-ikon, akit a mai napig imádnak a meleg férfiak mindenhol – nem véletlen, hogy a „Dorothy barátja" egy széles körben elterjedt szlengkifejezés a queer férfiakra.

Top Gun (1986)

Ha beütjük a Google-be, hogy „Top Gun Gay”, akkor nagyjából 1 milliárd 390 millió találatot kapunk, és a nézők, illetve az elemzők nem utólag ébredtek rá, hogy tele a film homoerotikával, hanem már a premier idején is ettől volt hangos a sajtó. A legendás kritikus, Pauline Kael úgy fogalmazott, hogy

a film egy csillogó homoerotikus hirdetés.

(...) Olyan mintha a maszkulinitást újrafogalmazták volna az alapján, ahogy a fiatal férfiak félmeztelenül kinéznek.”

36 éves, de még mindig bitang menő a Top Gun!

Pótvizsga rovatunkban ezúttal Tom Cruise 1986-os kultfilmjét, a Top Gunt pótoltuk be, hiszen itt a nyakunkon a folytatás!

Ez is érdekelhet

Igazán híressé Quentin Tarantino tette az elméletet, aki a Sleep With Me című filmben egy tarantinós monológban kifejtette, hogy a Top Gun igazából egy saját homoszexualitásával küzdő férfi története, aki a Kelly McGillis karaktere által reprezentált heteroszexualitás és az Iceman vezette melegközösség közt őrlődik. Ami biztos: a mű tele van egy szál semmiben flangáló izmos férfiakkal, kétértelmű zenei aláfestéssel előadott strandröplabda-jelenettel és könnyen félreérthető mondatokkal.

Maverick szívét papíron Kelly McGillis karaktere dobogtatja meg, de a Val Kilmer által alakított Icemannel közös jeleneteiben mégis sokkal több az izzás és az elfojtott feszültség. Ezt valószínűleg a producerek is érezhették, ezért iktattak be pótforgatással egy szexjelenetet. Ám a valódi érzelmi katarzis így is az, amikor a fináléban a két férfi összeölelkezik, és Iceman kijelenti, hogy

bármikor lehetsz a párom!”

Ez a sajátos értelmezés természetesen az alkotókhoz is eljutott. Azt soha nem mondták ki, hogy szándékosan hangszerelték homoerotikusra a filmet, de Tony Scott egy audiokommentárban elárulta, hogy a film esztétikájához az egyik inspirációt Bruce Weber meleg fotós fekete-fehér fényképalbumában találta meg.

Holtpont (1991)

Kathryn Bigelow filmjét, amelyben egy Johnny Utah nevű FBI-ügynök (Keanu Reeves) beépül egy Bodhi (Patrick Swayze) nevű szörfös által vezetett bankrablóbandába, lehet úgy is olvasni, mint két férfi szenvedélyes és mély barátságát, valamint úgy is, mint ami már-már túl van ezen. Párhuzamnak adja magát a Top Gun, azzal a különbséggel, hogy ott a férfiak állandóan a férfiasságukat fitogtatják, miközben elrejtik az érzéseiket, míg a Holtpontban a főszereplőknek szabad sebezhetőnek mutatkozniuk egymás társaságában. Ennek köszönhető a kissé csöpögős finálé, és ezzel magyarázható, hogy Utah a végén nem akarja lelőni Bodhit.

Thelma és Louise (1991)

Ridley Scott 1991-es klasszikusában Thelma (Geena Davis) és Louise (Susan Sarandon), a két legjobb barátnő együtt indulnak a pokolba vezető útra, miután Louise megöl egy férfit, aki megpróbálja megerőszakolni Thelmát. Útközben Thelma összejön egy jóképű fiatal férfivel (Brad Pitt), de az igazi plátói romantika a két nő között szövődik. Hetero életüket feleségként a patriarchális világban nem annyira élvezték, és inkább egymást választották. Végül a végzetükbe is együtt hajtanak a fináléban, és előtte még egy csókot is váltanak.

Interjú a vámpírral (1994)

Bár Anne Rice írt erotikus, keresztény és történelmi regényeket, illetve memoárokat is, leginkább a 13 kötetes Vámpírkrónikák-sorozatáról ismert, és azon belül is az első részről, az 1976-os Interjú a vámpírral című regényről. A filmadaptációval szemben a könyv esetében nem is kérdés, hogy Lestat és Louis melegpár, később pedig a gyermekvámpír Claudiával alkotnak egy családot. Rice ráadásul kőfalakat, azaz eredeti nyelven „stone walls”-t is említ a könyvben, ami egyértelmű utalás a melegjogi mozgalmakat elindító Stonewall lázadásra. Az írónő végül a producerrel együtt úgy döntött, hogy beleírják a forgatókönyvbe, hogy Louis-nak volt egy felesége, jelezve, hogy ő hetero. Ettől még Neil Jordan rendező, aki a nemek közötti átjárhatóság témáját feldolgozó A síró játékot is készítette, olyan áthallásos filmet készített, amit nyugodtan lehet a Tom Cruise, Brad Pitt és Antonio Banderas alakította vámpírok szerelmiháromszög-történeteként is nézni.

Mindörökké Batman (1995)

A Mindörökké Batman nézhető biszexuális allegóriaként is, amelyben Bruce Wayne (Val Kilmer) arra kényszerül, hogy összehangolja meleg és hetero vágyait – előbbit Robin (Chris O'Donnell), utóbbit Chase Meridian (Nicole Kidman) képviseli –, miközben megpróbál egyszerre lenni Bruce és Batman. Rengeteg queerolvasat van a filmben, még ha Joel Schumacher rendező tagadta, hogy bármi is történne Batman és Robin között. De az ő kapcsolatuk nélkül is eléggé LMBTQ-kompatibilis a film, tele gyönyörű kosztümökben parádézó férfiakkal és nőkkel, egy angyali Marilyn Monroe-nak öltözött Drew Barrymore-ral, drag-ihlette ruhákat viselő Debi Mazarral, egy erősen szexualizált pszichoterapeuta Kidmannel, és akkor O'Donnell és Kilmer mellbimbós gumiruhájáról még nem is beszéltünk.

Mátrix (1999)

A Mátrix transzallegóriaként is értelmezhető, még ha ez a bemutató idején keveseknek is tűnt fel. Lilly Wachowski később nyíltan beszélt arról, hogy ő és testvére, Lana, a film „átalakulás”-üzenetét a saját rejtett identitásuk tükrében fogalmazták meg, évekkel azelőtt, hogy nyilvánosan coming outoltak volna transzneműként. Bár a Mátrix nem hirdeti hangosan queertematikáját, mint a Wachowski testvérek későbbi alkotásai, a szubtextus jelenléte mégis érezhető.

A főszereplő, Neo (Keanu Reeves) története is olvasható egyfajta transznarratívaként. Ellenfele, Smith ügynök (Hugo Weaving) állandóan a „halott” nevén, Mr. Andersonként szólítja őt, mintha szándékosan ezzel akarná bosszantani. Neo csak akkor tud megszabadulni a régi identitásától, amikor elfogadja a piros kapszulát – amit sokan az ösztrogénkapszulákhoz hasonlítanak, melyeket a tranzíció során alkalmaznak. Ezután Neo teste átalakul, és végre képes önmaga autentikus, a „digitális” identitásától független valóját megélni. A film korai forgatókönyv-változatai még nyíltabban utaltak erre az értelmezésre, de a végső verzióban is világosan érzékelhető a queermetafora.

Csavard be, mint Beckham (2002)

Gurinder Chadha filmje részben arról szól, hogy egy brit pandzsábi szikh család legfiatalabb lánya hogyan próbál felnőtté válni, és milyenek ebben a kultúrkörben a fiatal nőkkel szemben elvárt hagyományos nemi szerepek. A ma már feminista tinédzserklasszikusnak számító film ugyanakkor egy olyan kapcsolat története is, amely már-már túl van a barátságon.

Bár a film leszbikus rajongóinak teóriája, miszerint Jess (Parminder Nagra) és Jules (Keira Knightley) a forgatókönyv eredeti verziójában összejöttek, nincs bizonyíték, ettől még eljátszik ezzel a gondolattal a film. Amikor pl. Jessről és Julesról elterjedt, hogy csókolóztak egy buszmegállóban (Julest véletlenül férfinek nézve), Jess így reagál: „Csókolózni? Én? Egy fiúval? Meg vagytok teljesen őrülve?!" És ha ez még nem lenne elég bizonyíték, a film soundtrackje több Mel C-dalt is tartalmaz, és Sporty Spice ugye köztudottan leszbikus-ikon.

Venom (2018)

A Sony szuperhősfilmje látszólag egy rendkívül heteroszexuális film, amelyben egy macsó antihős harcol a bűnözők ellen. Eddie és a vele egy testen osztozó szimbióta Venom viszonya azonban a képregényekben mindig is áthallásos volt, és ez a filmben is jól látszik, ahol a kapcsolatuk a screwball komédiák civakodó párosaiéra hasonlít, akik a sok veszekedés után végül megtanulják szeretni egymást. Mindez persze nincs kimondva, de amikor az utolsó felvonásban Venom átveszi Eddie barátnője, Annie (Michelle Williams) testét, nem világos, hogy pontosan ki is csókolózik kivel...

Luca (2021)

A Lucát már sokan a bemutatója előtt a „Pixar Szólíts a neveden”-jeként kezdték emlegetni, köszönhetően az alaphelyzetnek: két fiú nyári felnövéstörténetét látjuk a festői olasz környezetben. Az 50-es években játszódó filmben a félénk kamasz tengeri szörnyeteget, Lucát és újdonsült barátját, Albertót követhetjük, akik megpróbálnak pénzt szerezni, hogy megvehessék a saját Vespájukat.

Ha hozzávesszük ehhez azt is, hogy Luca attól retteg végig, hogy a szárazföldön rájönnek a másságára (vagyis, hogy valójában tengeri szörnyeteg), akkor még jobban működik a queermetafora. Ezzel az olvasattal persze nem mindenki ért egyet, többek közt a Port kritikusa sem:

Luca - Tengerpart, fagyi, barátság és víziszörnyek!

Ez az a film, ami az új törvények szerint akár 18-as korhatár karikát kaphat, ha úgy nézzük, vagy úgy akarjuk nézni - de mi elvittük rá a gyerekünket, sőt, még egy másik gyereket is, és mind imádtuk.

Kritika

Via: Slashfilm / IndieWire / Lifehacker