1. Esőember (1988)

Kezdjük a klasszikusokkal: sok szépet tudunk írni Tom Cruise és Dustin Hofffman sikerfilmjéről, amely a mai napig az autizmus legismertebb ábrázolása Hollywoodban. A filmben Hoffman az autista Ray Babbittet játssza, aki több év kihagyás után találkozik újra testvérével, Charlie-val (Cruise). A páros közösen indul hosszú autóútra, ahol az önző és pénzéhes Charlie egyre jobban megismeri és megszereti testvérét.

Hoffman karaktere az autizmus extrém formájával él, ám Barry Levinson rendező, valamint Barry Morrow és Ronald Bass forgatókönyvírók okosan, empátiával mutatják be a karaktert, akit mégis a színész Oscar-díjas alakítása tesz feledhetetlenné. A készítőknek segítség volt, hogy valós személyről mintázhatták Raymond karakterét: viselkedésében és képességeiben is hasonlít a való életbeli zsenihez, Kim Peekhez.

2. Lilo és Stitch (2002)

Habár a klasszikus animációs film során sosem mondják ki nyíltan, számtalan jel mutat arra, hogy Lilo valahol a spektrumon van. Nem is csoda, hogy a Disney filmje máig olyan népszerű az autista közösség tagjainak körében. A hawaii kislány és a földönkívüli barátságáról szóló történet nemcsak kiváló szórakozás az egész családnak, de

az érintett gyerekek is könnyedén magukra ismerhetnek a főszereplőben.

Lilo számára nehéz megtalálni a közös hangot hasonló korú társaival, nehezen kontrollálja az érzelmeit, illetve megszállottan ragaszkodik egyes magatartásformákhoz. Sőt, még azok a roppant speciális érdeklődési körei is megvannak, amelyeket jellemzően kifejlesztenek a magasan funkcionáló autisták. Többen pedig odáig is eljutottak a film elemzésében, hogy Stitch metaforikusan magát az autizmus állapotát jeleníti meg: hiszen ő egy kompulzív természeti erő, akit a film elején csupán azért ítélnek fogságra, mert az, aki. Nem is csoda, hogy ilyen szoros barátságot köt a filmben a kislánnyal a filmben, amely azt üzeni a gyerekeknek: több vagy, mint a kondíciód.

3. Miracle Run (2004)

Sok szülőnek nehezére esik feldolgozni, amikor kiderül, hogy gyereke valamilyen értelmi fogyatékossággal rendelkezik, esetleg autista. Ilyen helyzetbe kerül a Miracle Run című könnyfakasztó dráma főszereplője, Corrine (Mary-Louise Parker), akivel közlik az orvosok, hogy ikrei mindketten autisták, és valószínű, hogy életük nagy részét különböző intézményekben kell tölteniük emiatt.

A hosszú éveket átívelő film azt mutatja be, ahogy az anyuka eljut a dühön és a tagadáson keresztül gyerekei fogyatékosságának elfogadásáig. Közben számos körülmény nehezíti a család dolgát: Corrine-t elhagyja a pasija, a gyerekeket elküldenék iskolájukból állapotuk miatt, illetve a tinédzserkorba érve további kihívásokat is nyújt állapotuk. Végül azonban megtalálják a helyüket egymás mellett: az anyuka számára kiderül, hogy gyerekei állapota csupán kihívás, és nem életfogytiglani büntetés.

4. Mary és Max (2009)

Készüljünk fel lelkileg a Mary és Max megnézése előtt, 

mert egyáltalán nem magától értetődő, hogy egy mindössze másfél órás gyurmafilm annyira letaglózzon minket, mint azt Adam Elliot ausztrál animátor munkája teszi.

A film két valószínűtlen levelezőpartner történetét meséli el: Mary, a magányos ausztrál lány, és Max, az Asperger-szindrómával élő amerikai férfi évtizedeken át tartó kapcsolatáról szól.

Az egyszerre vicces és végtelenül szomorú film a leveleken keresztül, szokatlan narratív módszerrel meséli el a két szokatlan ember kapcsolatát, akik kétségbeesetten keresik, ám mégsem találják helyüket a világban. A Mary és Max érzékenyen beszél a segítségnyújtás és a kihasználás közötti vékony vonalról, az emberi tökéletlenségről és a magányról. Mindenképp eredeti nyelven nézzük meg, nehogy lemaradjunk Philip Seymour Hoffman és Toni Collette remek alakításairól a címszerepekben.

5. Temple Grandin (2010)

Claire Danes értő, felkészült alakítása emeli ki a Temple Grandint az életrajzi filmek, valamint az autizmust bemutató alkotások sorából is, amit tovább erősít, hogy a valós történetet feldolgozó forgatókönyv is elképesztően érdekes és hiteles. Az autizmussal élő feltaláló története adta magát ahhoz, hogy értő feldolgozás szülessen belőle, hiszen a nő az egyik első autista ember volt, aki részletesen és tudományos igénnyel dolgozta fel írásaiban azt, hogy pontosan milyen érzés ezzel a kondícióval élni.

De még így is óriási kihívás volt bemutatni, hogyan alakul az etológusként dolgozó nő viszonya a haszonállatokhoz, amelyek tartására és levágására is több, humánus módszert fejlesztett ki karrierje során, amellett, hogy fontos figyelemfelkeltő munkát is végzett az autizmussal kapcsolatban. Mick Jackson rendező és a remek szereplőgárda a lehető legtöbbet hozzák ki a sokoldalú feltaláló történetéből, aki a mai napig megkerülhetetlennek számít több szakterületén is.

6. Miért ugrom (2020)

Naoki Higashida egy nagyrészt néma, autista japán férfi, aki rendhagyó, feledhetetlen könyvet írt tapasztalatairól, melyet David Mitchell, a Felhőatlasz szerzőjének angol fordításában ismert meg a világ. Ebből készült aztán 2020-ban egy film, amit jobb híján dokumentumfilmnek lehet nevezni. Valójában azonban egy nem fikciós, megrázóan személyes utazás egy különleges ember elméjébe, amelyet elképesztően nehéz besorolni.

A doksit a kritikusok nevezték „alkímiának” is, a Screen Daily szerint pedig

azon kevés filmalkotások közé tartozik, amelyek tényleg képesek arra, hogy megváltoztassák a nézők gondolkodásmódját.

Mindezt pedig alig 82 percben teljesíti – kevés ilyen hatásos filmet tudnánk fejből felsorolni.

7. Being Michelle (2022)

Ismét egy dokumentumfilmről van szó – olyanról, amelynek története túl különleges ahhoz, hogy azt csak úgy ki lehessen találni. A Being Michelle a címszereplő Michelle Romaine Ricks életét meséli el, akit süket autistaként börtönöztek be: az amerikai börtönrendszer pedig egyáltalán nem volt hajlandó arra, hogy figyelembe vegye különleges igényeit.

Michelle élete akkor változott meg ismét, amikor barátságot kötött Kim Law-val, egy vak önkéntessel, aki órákat adott a börtön lakóinak. A film bemutatja, ahogy a két nő közösen veszi fel a harcot az igazságszolgáltatás igazságtalanságai ellen. Michelle szépen lassan megtalálja a hangját, és a művészetén keresztül dolgozza fel gyerekkori traumáit. Érzelmes, nyers, sokkoló, kihagyhatatlan.