Sajnos van olyan, hogy egy korábbi kommentünket szeretnénk kitörölni, mert hülyeségeket írtunk. Sajnos én nem törölhetem az eggyel lejjebb lévő hozzászólásomat, de esetleg az adminisztrátorok megtehetnék, mert sajnos nagyon nem értek egyet magammal. Szécsi Pállal Gergely Róbertet egy lapon sem lehet említeni énekhangilag, hitelességileg, és drámailag. A többi meg marhaság, amit írtam. Szóval kérném szépen törölni, ha lehet, mert nem szeretnék felvállalni egy ilyen kommentet.

OFF
Hát igen, ez az az Erdélyi Mici verzió, amitõl kiûtést kapok néha. :-)
A megjelenésével minden rendben, mert egy aranyos kis nõ volt és még ráadásul Ráday Imre felesége is :-), de ez a jelenet valahogy nem ment simán itt.
Az éneklés olyan amilyen, abban közrejátszhatott a rossz a hangtechnika. De a tánc. Jaj Istenem.
Ez már nem fogható a technikára, mert ugye láthattuk, hogy Fred Astaire és Eleanor Powell mennyire magas szinten adták elõ azt a bizonyos táncot, ugyanazokban az idõkben, szóval akkor nem értem, Erdélyi Micivel itt mi történhetett, mert egész egyszerûen olyan, mintha nem hajlott volna a lába, hanem megmerevedett volna, és így próbált ugrándozni szegény.
Viszont az általad alkalmazott büntetési módszernek kiválóan megfelel, kreatív ötlet. :-) :-)

És ami még olykor olykor megfekszi a gyomromat a régi filmeknél, hogy esetenként magyar szavakat megpróbálnak külföldiesen kiejteni, és azt hiszem, éppen szintén a Hyppolitban mondta Schneiderné a Nápoléon c. kifejezést. Na akkor kész voltam. Váááá. BRRRRRRRRRR. :-)

Azért írok most ide, mert egész véletlenül, régi magyar filmek zenei anyaga közötti kutakodás közben meghallottam az Odavagyok magáért c. régi dalt (eredetileg a Jávor Pál féle Ida regénye verzióban hangzott el) Gergely Róbert tolmácsolásában, és valahogy ismét erõsödött bennem az az érzés, hogy tulajdonképpen kellemesek és szépek ezek a régi dalok, mind tartalmilag, mind hangzásilag, de nekem csakis modernizált formában, mai elõadók tolmácsolásában hallgathatóak, mert a régi hangtechnika fogyatékosságai bántják zenész fülemet.
Ugyanilyen párhuzamot érzékeltem a Pá kis aranyom dalnál is, nevezetesen hogy milyen klasszisokkal profibb volt eme kis dal Ullmann Mónika elõadásában, mint az eredeti verzióban Erdélyi Mici tolmácsolásában.

Ahogy hallgattam ezt a dalt Gergely Róberttõl, egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy milyen professzionális prózai és énekhanggal is rendelkezik õ valójában, és ezért ragadtam tollat, mert jólesett errõl megemlékezni.Nem véletlen a számos szinkron felkérés a pályájában.

Talán csak annyit jegyeznék meg, és azt is halkan, hogy ez a professzionális hang és ez a kifogástalanul tiszta artikuláció megérdemelte volna, hogy más típusú dalokat énekeljen, magyarul úgy érzem, hogy azok a dalok, mûfajilag, amiket elénekelt pl. a Gyémánt albumon, nem voltak igazán méltóak az õ tökéletesen intellektuális hangjához.
Valami fiúsabb mûfajt jobban el tudtam volna képzelni. :-)

Jelenleg is õt hallgatom narrátorhangként a Discovery-n. Ebbéli minõségében mindig nagyon tetszik, viszont nagyon ritkán sikerül "elcsípni". Gondolom, a port.hu közönsége nálam nagyobb rendszerességgel látogatja a (film)színházakat (vagy videotékákat), talán tv-sorozatokat is néztek, ezért kérdezem a jelen lévõktõl: Ti is úgy találjátok, hogy Gergely Róbert meglepõen kevés lehetõséghez jut manapság? -- Mármint, ahhoz képest, hogy mennyire kellemes pl. az általam jelenleg hallott teljesítménye.